A legtöbb kaktuszfaj és pozsgás növény legalább olyan érzékeny a hőmérsékletre, mint a fényviszonyokra. Legtöbbjük télen nyugalmi állapotban van, míg tavasszal és nyáron virágoznak és növekszenek. A rendkívüli hőség illetve a hideg hatására ez a természetes rend felborulhat és más évszakokban is bekövetkezhet egy nyugalmi állapot. Ez addig tart, míg a hőmérséglet ismét el nem éri a növekedéshez szükséges értéket (a legtöbb fajnál ez minimum 16 fok, a trópusi kaktuszok 21 fok felett fejlődnek).

Természetes élőhelyükön a kaktuszok nagyon változatos és szélsőséges hőmérsékleteknek vannak kitéve. Egyes fajokat (pl:Sempervivumok) télen hó fed, míg mások (pl: az Andokból származó Oreocereusok) nappal elviselik a perzselő napsugarakat, éjszaka pedig a fagyot. Megint mások (pl:Epiphyllumok) az egyenletesen meleg, párás esőerdőben élnek.

A legtöbb kaktusz és pozsgás jól fejlődik lakásban is, azonban meghálálják, ha késő tavasztól kora őszig a szabadban nevelkedhetnek. Télen amennyiben lehetőség van rá minimum 10 maximum 15 fokos hőmérségletű helyre telepítsd őket. Hidegebb vidékeken télire vedd be őket az ablakpárkányról, mert éjszaka túlságosan hideg lehet számukra és károsodhatnak. Az oszlopos testűek érzékenyebbek. Ha a fiatal hajtásokat fagykár érte, vágdd le őket.

Tavasszal és nyáron szeretnek kint lenni, de akkor is ügyelni kell arra, hogy ne kapjanak huzatot illetve hogy forró kánikula esetén árnyékoljuk őket (könnyen megégnek). Ha üvegházban tartod őket, fontos a rendszeres szellőztetetés, magas páratartalom mellett elrohadnak.